Csapatunk tagjainak több közös vonása is van. Ilyen az állatszeretet. Mindenkinek van kedvence, arról kedvenc sztorija. Az Állatok Világnapja kapcsán Bendegúz kiscicájának fotóját és rövid történetét osztjuk meg.

- Nyár elején kaptunk két hófehér cicát. Testvérek voltak, állandóan együtt játszottak. Egy augusztusi kora este focizásból jöttem haza, és döbbenten láttam, hogy a kapunk előtt az úttesten fekszik az egyik. A másik ott őrködött mozdulatlan társa mellett. Elütötte az autó. Sajnos ez gyakran előfordul a környékünkön.

Nem lehetett nem észre venni a magányos testvér szomorúságát. Még napokig kijárt az úttestre. Oda, ahol egy egyre halványodó folt emlékeztette arra, mi is történt. Sajnáltuk, ezért társat akartunk keresni neki. Fehér cicát, olyat mint ő. Rövid keresgélés az interneten, és lett is egy ideálisnak tűnő cica. Még aznap elmentünk érte. Öten voltak az alomban: 4 fehér-fekete és egy fehér. Ő volt a legkisebb. Elhoztuk, egy tarka testvérével együtt.

Hamar megszokta az új helyét, de láttuk, hogy valami nincs rendben vele. Kiderült, hogy teljesen süket, és az egyensúly érzéke sem jó. (Hát, ez egy macskánál elég nagy probléma!) Ami a társainak könnyen megy, neki komoly erőfeszítés, de látszik, hogy ott van benne az akarat: ő is meg akarja csinálni! Segítünk neki, ha valahová nagyon fel szeretne mászni, levesszük onnan, ahonnan már nem mer leugrani. És nagyon megható látni, ahogy a másik macska segít neki, ahogy biztatja. Nem hagyja ott, nem bántja, hanem támogatja. Mert ez így természetes. Vagy nem?

 

Megosztás a facebookon